Mester szakosok blogbejegyzései CSR témában

CSR_Corvinus

CSR_Corvinus

A jólét és a demokrácia kapcsolata

2018. január 16. - rbraun

Molnár Ákos

A témám a jólét és a demokrácia kapcsolatának vizsgálata. Feltételezem, hogy azokban az országokban, melyekben teljes demokrácia uralkodik nagyobb a jólét.

2012-ben a „The Economist Intelligence Unit” által készített demokrácia indexben 5 szempont alapján értékelték a demokráciának a „minőségét”, melyek a következők: a választási folyamat és a pluralizmus, az emberi szabadságjogok, a kormány működése, a politikai részvétel és a politikai kultúra.

A szabad és tisztességes választások és a polgári szabadságjogok a demokrácia számára szükséges feltételek. A teljes demokrácia létéhez a következőkre is szükség van: egy hatékonyan működő kormány, elegendő politikai részvétel és támogató politikai kultúra. Nem egyszerű teljes demokráciát kiépíteni, még a legrégebb óta működők is korrodálódhatnak, ha nem táplálják és védik megfelelően.

A jólét rangsort a John F. Helliwell, Haifang Huang és Shun Wang által készített „World Happiness Report 2016” alapján készítettem. Ebben a felmérésben a jólétet 5 szempont alapján határozták meg, melyek a következők voltak: az egy főre jutó GDP, a szociális támogatás, a várható egészséges élettartam, az életre vonatkozó döntéshozatal szabadságának mértéke, a nagylelkűség és a korrupció érzékelése.

Ország

Demokrácia index rangsor

Jólét rangsor

Norvégia

1.

4.

Svédország

2.

10.

Izland

3.

3.

Dánia

4.

1.

Új-Zéland

5.

8.

Ausztrália

6.

9.

Svájc

7.

2.

Kanada

8.

6.

Finnország

9.

5.

Hollandia

10.

7.

 

A demokrácia és a jólét rangsor első 10 helyezett országa megegyezik. Úgy vélem ez igazolja azt a hipotézist miszerint van összefüggés a jólét és a demokrácia mértéke között. Rengeteg oka lehet ennek, én viszont úgy gondolom a legfőbb az az, hogy a demokrácia segíti a fejlődést és azokban az országokban, ahol teljes demokrácia uralkodik a kormányzás terén a vállalatok is hasonlóképpen működnek és ez vezet az emberek magas jólétéhez.

 

 

 

Források:

Democracy Index 2012, The Economist (2013) http://na-abk.marketo.com/rs/eiu2/images/Democracy-Index-2012.pdf (utolsó letöltés: 2017. 11. 08. 15:00)

John F. Helliwell, Haifang Huang és Shun Wang: The distribution of world happiness (2016) http://worldhappiness.report/wp-content/uploads/sites/2/2016/03/HR-V1Ch2_web.pdf (utolsó letöltés: 2017. 11. 08. 15:10)

A Domestos Iskolamosdó Felújítási programja

Turnai Vivien

A Domestos magyarországi csapata további 4 közép-kelet-európai országgal karöltve létrehozta saját CSR programját, amelynek keretein belül iskolai mosdókat újítanak fel. Ezen országok úgy érezték, hogy a higiéniát tekintve meglehetősen nagy problémák vannak a közvetlen környezetünkben is, nem kell ehhez messzire menni, továbbá úgy vélték, hogy a fogyasztók és partnerek hajlamosabbak közreműködni, ha tudják kiken is segítenek. (http://www.domestos.hu)

A program elindításának alapgondolata az volt, hogy míg az Unilever globális tervében inkább edukációs céllal járultak volna hozzá a gyerekek higiéniás körülményeinek fejlesztéséhez, ők szerettek volna ennél többet tenni. További 11 támogató, nagyvállalatok és társadalmi szervezetek is csatlakoztak a programhoz. 2015-től minden Domestos termék csomagolásán megtalálható, hogy a vásárlással 5 Ft-tal támogatják a programot, az így összegyűlt pénzből tavaly és idén is öt iskolai mosdó felújítására nyílt lehetőség. Idén ezeket 10 olyan rászoruló vidéki kisiskola közül választották ki, amelyeket a Klebelsberg Központ javasolt. Tavasszal az iskolák lehetőséget kaptak bemutatni saját körülményeiket, és így elnyerni szavazatokat, amelyek alapján később kiválasztották azt az 5 iskolát, amelyek mosdója megújult. (http://www.domestos.hu/iskolai-program/)

Az interneten több oldalon is az ország egyik legsikeresebb CSR kampányaként említik a mosdófelújítási programot, amely véleményem szerint is így van. Bár fontos tudni, hogy az Unilever már egy CSR-on túlmutató felfogásmódot követ, és a kampányok során is arra törekednek, amely főleg a Created Shared Value, vagyis a megosztott értékteremtés elveivel egyezik. (https://www.unilever.hu/sustainable-living/) Míg a CSR elképzelések szerint a felelősségvállalás csak a közjó érdekében történik és kockázatkezelésre irányul, addig a CSV legalapvetőbb gondolata, hogy egyszerre teremtsünk társadalmi és gazdasági értéket. (https://hbr.org/2011/01/the-big-idea-creating-shared-value)

 

CSR mint stratégia

TR

A vállalati fenntarthatóság alapjának a környezeti, természeti tudatosság és a gazdasági felelősség tekinthető. Ezeket az elveket figyelembe véve alakítja ki egy felelős szervezet érintettjei körét, akiknek értékeit és elvárásait integrálja az üzleti tevékenységébe. A nagyvállalatok a legszélesebb körrel, termékeiken keresztül kerülnek kapcsolatba környezetükkel. Így a felelős márka kialakítása illetve az ezt támogató felelős vállalati profil fontos, hogy összhangba legyen, vallott és követett értékei közösek legyenek.

Kotler 2007-es tanulmányában kutatással bizonyította, hogy az amerikaiak 84 %-a társadalmilag felelős márkát vásárolna, amennyiben nincs árbeli és minőségbeli különbség a termékek között, melynek következtében növelhető a cégek versenyképessége és a piaci részesedés. De mit is jelent az, hogy, ha nincs árbeli és minőségbeli különbség a termékek között? Véleményem szerint ez egy burkolt formája a fogyasztói képmutatásnak. Ugyanis a fogyasztók elvárják a felelős márkák jelenlétét a piacon, viszont, hogy tudatosan őket is választanák, az már inkább tekinthető kontextus függőnek, mint egyértelmű ténynek. Vegyük például az üdítőipari cégek termékeit. Valószínűsíthető, hogy nem a felelős márka koncepciója lesz az irányadó vásárlói döntéseinkben.

Kijelenthető tehát, hogy a CSR stratégiai fontossága egyre nagyobb teret nyer az üzleti életben. A stratégia legnagyobb kihívását a vállalati folyamatokba való integrálás jelenti. Ez többek között oda is visszavezethető, hogy a társadalmi felelősségvállalást nem marketing, nem PR eszközként kell kezelni, hanem a vállalat teljes tevékenységére kiterjedő vezetési szemléletként kell értelmezni. Véleményem szerint a CSR az értékteremtés egyik legméltóbb eszköze lehetne, de az eltérő érdekek érvényesítésének motivációja nagyban torzítja azt az értéket, amelyet a felelős tevékenység valójában hivatott lenne képviselni.

 

Társadalmi felelősségvállalás. Tényleg megéri?

Tóth Lili

Az, hogy társadalmi felelősséget vállalnak-e, vagy sem, mára jelentősen elterjedt és meghatározó magatartási szempont a vállalati életben. A jelenséget részletező cikkek és könyvek egyre többen vannak, sőt, a tudatos CSR stratégia kialakításának trükkjeit napjainkban már oktatják is.

A CSR röviden a vállalatok önkéntes felelősségvállalása a gazdaságban és a társadalomban annak jobb léte, a környezet védelme és a fenntartható fejlődés érdekében.

Vajon megéri a vállalatoknak milliókat költeni és eszméletlen mennyiségű időt befektetni egy-egy kampányba, esetleg átalakítani a cég működését? Jobb színben látják majd őket a fogyasztók, ha ha szobakerékpárokat helyeznek a buszmegállókba? Más lesz a vállalat megítélése, ha több nőt alkalmaz, megemeli a fizetéseit, egészséges ételeket tart a kantinban és nyomtatvány újrahasznosítót üzemeltet az irodákban?

Milton Friedman híressé vált cikkében leszögezte ugyan, hogy a vállalatot a profit-, nem pedig a felelősség maximalizálására találták ki, a CSR képviselői mégis úgy hiszik, amint a vállalat felelősséget vállal ezért, azért és még amazért is, a fogyasztók szemében szimpatikusabbá válik és a kereslet azonnal megnő. Itt merül fel a kérdés: tényleg többet tudunk eladni valamiből, aminek az árát megnöveltem, ugyanis az előállító hölgy/úr fizetését etikai okokból szintén felpumpáltam? Költői kérdés.

Ugyanis ahhoz, hogy a CSR-ra fordított kiadások után is profitábilis maradjon a vállalat, pótolni kell az arra „elvesztegetett” időt, konzisztenciát és folyamatosságot kell vállalni, ezt megszakítás nélkül kommunikálni úgy, hogy közben a vállalat kitermelje a megnövekedett kiadások ellenoldalát a mérleg másik karjára és bevételt generáljon.

Végső soron tehát a kérdés, hogy megéri-e kiemelt figyelmet fordítani vállalatunk társadalmi felelősségvállalására, megválaszolásra került. A vállalati CSR-ral foglalkozó divíziót és a menedzsert minden bizonnyal sokkal jobban érdekli és foglalkoztatja vállalatát társadalmilag és gazdaságilag felelősnek beállítani, mint az átlag fogyasztót. A fogyasztókat ugyanis –egyelőre- ez a téma nem motiválja annyira, hogy megérje vele túl sok időt (és pénzt) tölteni.

 

Források:

Fenntartható fast fashion?

Szerényi Viktória

A fast fashion alapvetően a gyártás folyamatát gyorsítja meg annak érdekében, hogy minél hamarabb és legolcsóbb módon új trendeket juttassanak piacra[1], tehát nehezen lehet összekapcsolni a fenntarthatóság kifejezésével. A H&M mégis megpróbálta, kommunikációjukban előtérbe helyezik a fenntarthatóságot[2]. Egyik kiemelt CSR kezdeményezésükben a ruhák újrahasznosítására hívják fel a figyelmet: a régi ruhák visszavitelével a fogyasztók kedvezményt kapnak következő vásárlásuknál. Vajon valódi lépés a társadalmi felelősségvállalás felé, vagy inkább marketingfogás? 

Először érintettek bevonása szempontjából elemezném programjukat, hiszen a CSR érintettek értékeinek és érdekeinek beépítése az üzleti működésbe[3]. Kiemelt szerep jut a fogyasztóknak, hiszen ők a program célközönsége. A bevonásuk véleményem szerint pozitív, hiszen felhívja az ő figyelmüket a tudatosságra, viszont sajnos a kommunikáció egyirányú, tehát valós párbeszéd nem zajlik.  A H&M partnere a kezdeményezésben az I:CO vállalat[4], akik a ruhákat utána felhasználják –tehát a ruhákat nem közvetlenül a H&M hasznosítja újra. A jövő generációjára mindenképpen hatással van, ha csökken a ruházati hulladék, azonban ebből a szempontból érdemes megvizsgálni, hogy konkrétan mekkora változást eredményezett ez az akció.

Véleményem szerint a H&M programja a cég óriási méretéhez képest egy nagyon kicsi lépés. Mindössze a ruháik 0,7%-a[5] készült 2016-ban újrahasznosított anyagból, tehát hiába visszük vissza a ruhákat, azoknak továbbra is nagyon kis részét használják fel[6], ennek technológiai és gazdasági okai is lehetnek. Összességében szerintem a program inkább félrevezető a fogyasztók számára és messze nem elég, hogy kárpótolja a sokkal nagyobb mértékű negatív hatásokat – mint például a munkavállalók helyzete a gyárakban vagy a ruházati hulladékok[7].

 

[1] http://www.investopedia.com/terms/f/fast-fashion.asp

[2] http://about.hm.com/en/sustainability.html

[3] Braun Róbert (2015): Vállalati társadalmi felelősségvállalás. Akadémiai Kiadó, Budapest

[4] https://www.theguardian.com/sustainable-business/h-and-m-fashion-sustainability-mix

[5] H&M Group Sustainability Report 2016, hozzáférés: https://sustainability.hm.com/en/sustainability/downloads-resources/reports/sustainability-reports.html

[6] Az anyagok 26%-a egyébként nem újrahasznosított, de fenntartható forrásból származik

[7] https://qz.com/662031/is-hm-misleading-customers-with-all-its-talk-of-sustainability/

Parókában a hierarchia ellen

Rabóczki Sára

A legtöbbünk értelmezésében CSR programra tökéletes példa, a Danone által készített TEGY kampány, hiszen több millió forintot adományoztak leukémiás és daganatos megbetegedésben szenvedő gyerekek egészséges klinikai táplálkozásának és lelki rehabilitációjának támogatására. Nem számít, miért és hogyan jött létre a program, hiszen példaértékű vállalati gyakorlatról beszélhetünk, kihangsúlyozták, hogy szeretnének segíteni és segítenek is. Pozitív üzenettel látták el a termék megvásárlását, kiemelték, hogy ők egy gondoskodó nagyvállalat, akik visszaadnak a társadalom javára.

A Danone azonban szervezett egy három napos vállalati hétvégét is, ahová a menedzsmenten kívül 100 különböző szinten, pozícióban és részlegen dolgozó munkavállalót is meghívtak a világ minden tájáról, hogy megvitassák a vállalat stratégiai céljait. Minden részvevőt megkértek, viseljen parókát, furcsa kalapot, boát vagy hatalmas napszemüveget az eseményeken. Ezek a jelmezek eltörölték a hierarchiát, a hierarchiát, amely különbséget tesz vezető és gyakornok között, amely ellehetetleníti, hogy demokratikus keretek között folyjanak a megbeszélések. A jelmezek mögé bújva mindenkinek azonos módon számított a véleménye, mindenki egyenrangú lehetett a rendezvényen, ahonnan – nem mellesleg – a konkrét stratégiákkal, tervekkel és tele lelkesedéssel távoztak a résztvevők.

Persze lehet nincs igazam, de véleményem szerint ez is CSR, sőt. Vitathatatlan, hogy az altruista kezdeményezések létrehozását kiemelten kell kezelni egy vállalat működése során, még akkor is, ha van valami abban a gondolatban is, hogy „ha vissza kell adnod, túl sokat vettél el” (Semler, 2014). A Danone CSR szempontból nézve nem kifejezetten mintavállalat, de az, hogy lehetőséget teremtettek munkavállalóiknak, hogy egyenlőnek érezzék magukat a vállalat életében, egy jó kezdet.

https://www.ted.com/talks/tim_leberecht_4_ways_to_build_a_human_company_in_the_age_of_machines#t-692975

Félreértett CSR

Pósa Evelyn

A CSR a vállalati demokrácia megjelenése. A cég jól felépített CSR politikája a vállalkozásra és a stakeholderekre is egyaránt jó hatással van. A CSR komplex, és nem könnyen definiálható fogalom, ezért a BKV úgy gondolta, hogy ő újra értelmezi ezt. Véleményem szerint fontos leszögezni, hogy a cég az alaptevékenységét nem definiálhatja CSR-nek, ha az a cég közszolgáltató. A BKV-nak ezt sikerült meglépnie a 2008. évi jelentésében*.

A cég azt írja:


„A BKV CSR tevékenysége (azaz a társadalmi felelősségvállalás) főbb irányai a következők:
- Az utasokkal, ügyfelekkel szemben a legmagasabb szintű szolgáltatás nyújtása, ezáltal közérzetük, életminőségük javítása – különös tekintettel az esélyegyenlőség megteremtésére,
(…)
- Az írott jogszabályok, a belső szabályozás és íratlan etikai szabályok betartása.”
Ez a megfogalmazás finoman szólva sántít, és köze nincs a CSR-hez, erre a jellemzése a francia szót a savoir-faire-t használnám, vagyis ez esetben a BKV az alaptevékenységét, utasaik szállítását, törekszik minél magasabb szinten elvégezni. Ez egy jó cél a vállalat számára, de nem szabad összekeverni a CSR-rel, hiszen ez a törvényi kötelességük, illetve a dolgozókat ezért fizetik. A jogszabályok betartása szintén törvényi elvárás, a belső jogszabályokat pedig a cégnek az érdeke, hogy betartassa.

*https://www.bkv.hu/public/old_bkv_uploads/rek4/335.pdf?jid=

A környezettudatos termékek fogyasztói értéke

Petz Tamás

Manapság egyre több vállalat áll elő különböző innovatív termékekkel, melyek vásárlóerejét elsősorban az az egyre inkább elterjedt eszme emeli a magasba, hogy a természet kincs, melyet minden áron meg kell óvnunk, és ez megéri a plusz költségeket. Gyakorlatilag a vásárlótól azért tudnak a cégek magasabb összegeket elkérni a szolgáltatásunkért, mert rányomják a zöld matricát, és ki ne venné meg azt a kávét, aminek poharában növényi magok vannak, melyek kinőnek majd az utca szélén eldobott szemétből. Ezáltal a vállalatok, saját, termeléshez nem feltétlenül kapcsoló költségeiket tudják csökkenteni, miközben a cég PR tevékenységként elszámolhatja még egyszer ugyanezt az összeget. Mi sem jobb egy marketingszakember számára, mint mikor egyszerre tudja lenyűgözni a péntek reggeli meetingen a gazdasági és a PR igazgatót. Mindezek ellenére ma se látjuk annyira elterjedni a boltok polcain a kizárólag „zöld” termékeket, melynek okait a magukat nagyon büszkén nyugatinak nevező országok kultúrájában keresendő. Egyszerűen a mindennapi ember számára nem elég fontos a környezettudatosság annyira, hogy a drágább terméket vegye. Az elmúlt években sokkal fontosabb a vásárlók számára az egészségtudatos élet, mint a természet védelme. Ennek oka a felgyorsuló információs társadalomban és a felgyorsuló életvitelben keresendő, minek okán egyre kevésbé tud az átlagember előre tervezni, és a jövőbe tekinteni, és fontosabbá válik a rövidtávú haszonszerzés. Fontosabb a pillanatnyi egészség, vagy inkább egészségesnek látszódás, és a tökéletes kinézet, mint az, hogy a következő generációk a környezet folyamatos rombolásának következményeit kell, hogy elviseljék.

CSR vállalati tevékenység nagyhatalmi országokban

Anonymus

Egyesült Államok: az USA-ban világviszonylatban korán kialakult a CSR, mint fogalom vagy tevékenység a vállalatok körében. A fő ok, ami miatt szükségessé vált a felelősségvállalás, az a környezeti probléma mérséklése. A társadalmi felelősségvállalási tevékenységek betartatása érdekében törvényi szabályozást alakítottak ki. A világ többi országában is jelentős hatással vannak ezek a törvényi szabályozások a vállalatokra (Ans Kolk, 2016).

Kína: Kínában később jelent meg a CSR törvényi szabályozása. Eleinte csak bizonyos tevékenységet folytató vállalatokra vonatkoztak ezek a törvényi előírások. 2005-től azonban fokozatosan kiterjed és tökéletesedik ez a szabályozás az országban. Ide tartozik a CASS-CSR 2.0 nevű dokumentum. Ez egy segédlet, amely támogatja a vállalatokat abban, hogy betartsák a CSR tevékenységet és jelentést készítsenek annak meglétéről (Jinfu Zhu, 2009). (http://www.penzugyiszemle.hu/documents/maohua-2016-4)

Úgy gondolom, hogy a CSR tevékenységnek nevezett környezettudatos vállalati tevékenységek nem elegendőek a globális környezeti problémák mérséklésére. Attól, hogy a vállalatok többsége kerüli a környezetkárosítással járó előállított alapanyagok felhasználását, vagy megújuló energiát használnak működésük során, attól még túltermelés folyik. A vállalatok, gyárak, üzemek működésük és logisztikai tevékenységük révén jelentős mértékben károsítják a természeti környezetet. A Föld világnapján egy budapesti hotel minden évben oly módon próbál csatlakozni a mozgalomhoz, hogy egy óra hosszára leállítja az áramellátást az épületben. Ez a cselekedet pozitív ugyan, viszont ettől ugyanúgy mennek az erőművek, autók, vonatok, repülőgépek, gyárak ezrei. Nagy összefogás, hajlandóság és hosszú idő szükséges ahhoz, hogy ténylegesen megváltozzon a környezeti probléma. Nem elegendő néhány vállalat részvétele, különösen nem oly módon, hogy inkább reklámot csinálnak belőle.

Társadalmi felelősségvállalás vagy álszent marketingkommunikáció

Anonymus

Az internet világméretű elterjedésével információk végtelen tárháza került a zsebünkbe és gyakorlatilag bármilyen (cég)információhoz azonnal hozzájuthatunk. Így a vállalatok ma már nem tudnak üres szavak mögé bújni, a szavakat tetteknek kell megelőznie.

Ugyanakkor jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ha valamit tényleg jól, felelősségteljesen csinálunk, akkor szükséges-e azt hangoztatni? Természetesen szükség van a CSR kommunikációra, hiszen elengedhetetlen informálnunk a vállalat érintettjeit, hogy megfelelő, bizalmas kapcsolatot alakíthassunk ki velük.

Ez a kapcsolat mára már nem lehet egyirányú tájékoztatás (CSR témájú sajtóközlemény, rendezvény), az érintettek bevonása nélkül nem lehet eredményes stratégiát kialakítani. Sok vállalat, habár kétirányú kommunikációs felületet alakít ki, az mégis asszimetrikusnak mondható. Ezekben az esetekben, habár a megfelelő felületek kialakításra kerültek, a felek továbbra sem kommunikálnak egymással, a vállalatok célja az érintettek gondolkodásmódjának megváltoztatása. A középpontban továbbra is a vállalat áll, és a fókusz a nyitottság nyilvánosságán van. Ezek a rövidtávú stratégiák azonban csak tűzoltásnak elegendőek, hosszú távon nem eredményesek.

Ezeknek eszköze lehet egy társadalmi célok támogatására létrehozott rendezvény promóciója, a vállalat bevételeinek felajánlása egy nemesebb célra, egy magatartás-változást ösztönző kampány támogatása vagy akár közvetlen jótékonyság és önkéntesség.

Véleményem szerint a vállalatoknak helyes, szimmetrikus kétirányú kommunikációra kellene törekedniük, mely során folyamatos párbeszédet, interakciót alakíthatnak ki maguk és az érintettek között, így lehetővé téve, hogy az egyes érintettek egymásra is hatással legyenek. Ez esetben kikerülne a vállalat a fókuszból és a kooperáció jegyében egy együttműködő érintetti hálózat jöhetne létre, hiszen az Y és Z generáció közösségi médiafogyasztási szokásai kitűnő inkubátora lehetne ennek a folyamatnak.

 

LUKÁCS, R 2015, 'A VÁLLALATI TÁRSADALMI FELELŐSSÉGVÁLLALÁS KOMMUNIKÁCIÓJÁNAK ELVEI ÉS ESZKÖZRENDSZERE A MARKETINGBEN', Vezetéstudomány / Budapest Management Review, 46, 9/10, pp. 2-71, Academic Search Complete, EBSCOhost, viewed 9 November 2017.

süti beállítások módosítása