TR

A vállalati fenntarthatóság alapjának a környezeti, természeti tudatosság és a gazdasági felelősség tekinthető. Ezeket az elveket figyelembe véve alakítja ki egy felelős szervezet érintettjei körét, akiknek értékeit és elvárásait integrálja az üzleti tevékenységébe. A nagyvállalatok a legszélesebb körrel, termékeiken keresztül kerülnek kapcsolatba környezetükkel. Így a felelős márka kialakítása illetve az ezt támogató felelős vállalati profil fontos, hogy összhangba legyen, vallott és követett értékei közösek legyenek.

Kotler 2007-es tanulmányában kutatással bizonyította, hogy az amerikaiak 84 %-a társadalmilag felelős márkát vásárolna, amennyiben nincs árbeli és minőségbeli különbség a termékek között, melynek következtében növelhető a cégek versenyképessége és a piaci részesedés. De mit is jelent az, hogy, ha nincs árbeli és minőségbeli különbség a termékek között? Véleményem szerint ez egy burkolt formája a fogyasztói képmutatásnak. Ugyanis a fogyasztók elvárják a felelős márkák jelenlétét a piacon, viszont, hogy tudatosan őket is választanák, az már inkább tekinthető kontextus függőnek, mint egyértelmű ténynek. Vegyük például az üdítőipari cégek termékeit. Valószínűsíthető, hogy nem a felelős márka koncepciója lesz az irányadó vásárlói döntéseinkben.

Kijelenthető tehát, hogy a CSR stratégiai fontossága egyre nagyobb teret nyer az üzleti életben. A stratégia legnagyobb kihívását a vállalati folyamatokba való integrálás jelenti. Ez többek között oda is visszavezethető, hogy a társadalmi felelősségvállalást nem marketing, nem PR eszközként kell kezelni, hanem a vállalat teljes tevékenységére kiterjedő vezetési szemléletként kell értelmezni. Véleményem szerint a CSR az értékteremtés egyik legméltóbb eszköze lehetne, de az eltérő érdekek érvényesítésének motivációja nagyban torzítja azt az értéket, amelyet a felelős tevékenység valójában hivatott lenne képviselni.