Rabóczki Sára
A legtöbbünk értelmezésében CSR programra tökéletes példa, a Danone által készített TEGY kampány, hiszen több millió forintot adományoztak leukémiás és daganatos megbetegedésben szenvedő gyerekek egészséges klinikai táplálkozásának és lelki rehabilitációjának támogatására. Nem számít, miért és hogyan jött létre a program, hiszen példaértékű vállalati gyakorlatról beszélhetünk, kihangsúlyozták, hogy szeretnének segíteni és segítenek is. Pozitív üzenettel látták el a termék megvásárlását, kiemelték, hogy ők egy gondoskodó nagyvállalat, akik visszaadnak a társadalom javára.
A Danone azonban szervezett egy három napos vállalati hétvégét is, ahová a menedzsmenten kívül 100 különböző szinten, pozícióban és részlegen dolgozó munkavállalót is meghívtak a világ minden tájáról, hogy megvitassák a vállalat stratégiai céljait. Minden részvevőt megkértek, viseljen parókát, furcsa kalapot, boát vagy hatalmas napszemüveget az eseményeken. Ezek a jelmezek eltörölték a hierarchiát, a hierarchiát, amely különbséget tesz vezető és gyakornok között, amely ellehetetleníti, hogy demokratikus keretek között folyjanak a megbeszélések. A jelmezek mögé bújva mindenkinek azonos módon számított a véleménye, mindenki egyenrangú lehetett a rendezvényen, ahonnan – nem mellesleg – a konkrét stratégiákkal, tervekkel és tele lelkesedéssel távoztak a résztvevők.
Persze lehet nincs igazam, de véleményem szerint ez is CSR, sőt. Vitathatatlan, hogy az altruista kezdeményezések létrehozását kiemelten kell kezelni egy vállalat működése során, még akkor is, ha van valami abban a gondolatban is, hogy „ha vissza kell adnod, túl sokat vettél el” (Semler, 2014). A Danone CSR szempontból nézve nem kifejezetten mintavállalat, de az, hogy lehetőséget teremtettek munkavállalóiknak, hogy egyenlőnek érezzék magukat a vállalat életében, egy jó kezdet.
