Tóth Lili
Az, hogy társadalmi felelősséget vállalnak-e, vagy sem, mára jelentősen elterjedt és meghatározó magatartási szempont a vállalati életben. A jelenséget részletező cikkek és könyvek egyre többen vannak, sőt, a tudatos CSR stratégia kialakításának trükkjeit napjainkban már oktatják is.
A CSR röviden a vállalatok önkéntes felelősségvállalása a gazdaságban és a társadalomban annak jobb léte, a környezet védelme és a fenntartható fejlődés érdekében.
Vajon megéri a vállalatoknak milliókat költeni és eszméletlen mennyiségű időt befektetni egy-egy kampányba, esetleg átalakítani a cég működését? Jobb színben látják majd őket a fogyasztók, ha ha szobakerékpárokat helyeznek a buszmegállókba? Más lesz a vállalat megítélése, ha több nőt alkalmaz, megemeli a fizetéseit, egészséges ételeket tart a kantinban és nyomtatvány újrahasznosítót üzemeltet az irodákban?
Milton Friedman híressé vált cikkében leszögezte ugyan, hogy a vállalatot a profit-, nem pedig a felelősség maximalizálására találták ki, a CSR képviselői mégis úgy hiszik, amint a vállalat felelősséget vállal ezért, azért és még amazért is, a fogyasztók szemében szimpatikusabbá válik és a kereslet azonnal megnő. Itt merül fel a kérdés: tényleg többet tudunk eladni valamiből, aminek az árát megnöveltem, ugyanis az előállító hölgy/úr fizetését etikai okokból szintén felpumpáltam? Költői kérdés.
Ugyanis ahhoz, hogy a CSR-ra fordított kiadások után is profitábilis maradjon a vállalat, pótolni kell az arra „elvesztegetett” időt, konzisztenciát és folyamatosságot kell vállalni, ezt megszakítás nélkül kommunikálni úgy, hogy közben a vállalat kitermelje a megnövekedett kiadások ellenoldalát a mérleg másik karjára és bevételt generáljon.
Végső soron tehát a kérdés, hogy megéri-e kiemelt figyelmet fordítani vállalatunk társadalmi felelősségvállalására, megválaszolásra került. A vállalati CSR-ral foglalkozó divíziót és a menedzsert minden bizonnyal sokkal jobban érdekli és foglalkoztatja vállalatát társadalmilag és gazdaságilag felelősnek beállítani, mint az átlag fogyasztót. A fogyasztókat ugyanis –egyelőre- ez a téma nem motiválja annyira, hogy megérje vele túl sok időt (és pénzt) tölteni.
Források:
