MPeti

Az általam megismert elmélet szerint a CSR egy olyan tevékenység, amely során a vállalat a saját működésébe építi be az érintettek (stakeholder-ek) érdekeit és értékeit. Ezek alapján úgy gondolom, érdekes lehet megvizsgálni, hogy vajon az elektromos autók (EV) gyártása és forgalmazása CSR tevékenységnek nevezhető-e. Hogy ezt el tudjuk dönteni, először meg kell ismernünk a különböző érintetteket és az ő érdekeiket.

A tulajdonosok és a vállalat dolgozói szempontjából a számukra jelentkező legnagyobb érték a profit és a minél nagyobb profit eléréséhez szükséges eszközök. Mivel az elektromos autók piaca jelenleg egy fejlődő piac, ezért egy autóipari vállalat érdeke, hogy ebből minél nagyobb részt meg tudjon szerezni, és a piactelítődés folyamán meg tudjon tartani, ezáltal generálva nagyobb nyereséget.

A fogyasztók részéről a legfontosabb érdek, hogy egy autó megfizethető áron legyen és az üzemeltetés költsége is minél alacsonyabb legyen. Bár az EV-k jelenleg a hasonló kategóriájú robbanómotoros autókhoz képest drágábbak, az üzemeltetés alacsony költségei miatt (a Nissan számításai szerint 600 Ft/100 Km és a „motor” valamint a hajtáslánc gyakorlatilag nem tud meghibásodni) akár 5 év alatt megtérülhet a befektetés.

Ezeken felül mindenképpen érdemes beszélni a társadalomra és a környezetre gyakorolt pozitív hatásáról, hiszen az elektromos autók esetében nincs károsanyag kibocsátás, ezáltal a városokban nem alakul ki szmog valamint nincs zajszennyezés sem, így az ott lakók életkörülményei is javulnak.

Ezek alapján véleményem szerint kijelenthető, hogy az elektromos autók a CSR tevékenységi körébe tartoznak.

Körmendi Éva

A világban manapság – főleg az USA párizsi klímaegyezményből való kilépése után – sokan furcsán néznek akkor, ha a társadalmi felelősségvállalást az állami szerepvállalással egy mondatban használják. Pedig egy jól átgondolt programmal az állam valójában egyfajta katalizátor lehet a társadalom számára hasznos változások beindításában. Mert a CSR nem csak a környezet védelméről szól.

A Nemzetgazdasági Minisztérium CSR koordinátora által készített összefoglaló is ezt mutatja, melyben valódi célcsoportokat (fiatalok, kisgyermekes szülők, 55 év felettiek, megváltozott munkaképességűek, alacsony képzettségűek, tartós álláskeresők, vagy hátrányos térségben élők) határoznak meg és vertikális (gazdaságfejlesztés, munkaügy és esélyegyenlőség illetve környezetvédelem) valamint horizontális (fiatalok foglalkoztatásának ösztönzése; a KKV szektor helyzetbe hozása, a diszkriminációmentes foglalkoztatás valamint a dolgozó- és családbarát munkahelyek kialakítása) prioritások mentén fogalmaznak meg intézkedéseket.[1] Ilyenek például a klímabarát település program ösztönzése, a szociális gazdaság kiterjesztése, a hátrányos helyzetű és a munkaerőpiacról kiszorult rétegek foglalkoztatásának elősegítése, munkáltatói fórumok létrehozása.

És nézzünk pár sort az eredményekről: a Belügyminisztérium 695 településnek támogatást nyújtott önkormányzati tulajdonú intézmények fűtési rendszerének korszerűsítésére, mellyel 1117 kazán cseréje történt meg. A KEHOP- programban 300 milliárd forintos forrás nyílt a klímaváltozás hatásainak enyhítésére, de ide sorolhatnánk az Ifjúsági Garancia rendszer bevezetését vagy a Munkahelyvédelmi Akció részeit is.

Az eredmények azt mutatják, hogy igenis van értelme állami szinten is gondolkodni a társadalmi felelősségvállalásban. Az viszont elengedhetetlen, hogy olyan programokat dolgozzanak ki, melyek valóban elérnek a célcsoporthoz és a célok közt megfogalmazott eredményekhez vezetnek.

Arra kell törekedni – lehetőleg szakmai szervezetek bevonásával – hogy minél több ilyen, szemmel látható eredménnyel járó projekt valósuljon meg az állam segítségével. 

[1] http://www.eoq.hu/szakb/podium/csr161207.pdf

Nagy Bianka

A tudományos szakterületek gyümölcsöző lehetőségekkel bírhatnak, úgy gondolom, hogy, ha a cégek felismerik a tevékenységeikhez kapcsolódó adottságokat, akár hosszú távú társadalmi értékeket is támogathatnak. Ahhoz, hogy a vállalat az érintettekkel közösen teremtsen értéket, új felfogásra van szükség. A közös értékteremtés modellje az érintettek etikai bevonására épül, és olyan értékeket kíván érvényesíteni, mint a tisztelet, méltóság, őszinteség és kölcsönös segítségnyújtás (Braun, 2015).

A Mindentudás Egyeteme misszióként tűzte ki, hogy hozzáférhető és enciklopédikus formában dolgozza fel a kor magas szintű tudományos ismereteit (Mindentudás.hu). A kezdeményezést a Magyar Telekom terjesztette elő, és az MTA felkarolásával valósította meg 2001 januárjában. A modern kornak megfelelően TV-sugárzással, videókkal, tesztekkel jelentkeztek, és hétről hétre mutatták be a színesebbnél színesebb tudományterületeket. A közönség nagyobb bevonása érdekében év végén bizonyítvány szerzésére is lehetőség volt meglévő tudásunkról. Ezzel a kezdeményezéssel sikerült bevonni, illetve közérthető módon oktatni az olyan tudomány iránt érdeklődőket, akik laikusoknak számítanak a témában. Úgy vélem, hogy program sikeressége hitelességének is köszönhető, hiszen a magyar tudomány legkiválóbb képviselői mutatkoztak sokszor rendhagyó, izgalmas előadásokkal, akiknek tudását, tapasztalatát munkássága mélyen megalapozta. Fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy a magas szintű tudás elsajátításának lehetősége a társadalom óriási haszna lehet, mivel hozzájárulhat a fenntartható fejlődéshez, és akár az ország versenyképességének javításához is, mivel a hallgatók közül kerülhetnek ki a jövő kutatói is.

A tudománytámogatás, mint CSR program hatására a vállalat haszna leginkább a büszkeség, és célja valami jót tenni a társadalom érdekében. Ezért úgy gondolom, hogy ez az a program, aminek valójában sikerült maradandó értéket létrehoznia.

Csőke Anikó

Véleményem szerint, először érdemes tisztázni, hogy is definiálhatjuk a CSR-t. Számtalan tematikus oldal felkutatása után az alábbi módon tudnám meghatározni, azt a hiteles és fenntartható tevékenységet, amelyet CSR-nak nevezünk.

Fontos, hogy egy vállalat gazdasági, ökológiai, és társadalmi szempontú is felelősséget vállaljon, továbbá önkéntes alapon, alkalmazza a tevékenységet, mely túlmutat a jogi elvárásokon. Figyelembe vegye működésének gazdasági, társadalmi, környezeti hatásait. Továbbá üzleti stratégiájával szem előtt tartsa a gazdasági, etikai felelősséget és a jótékonykodást.

Természetesen számtalan olyan vállalattal találkozhatunk napjainkban, akik aktívan, példát állítva versenytársaik elé, végzik CSR-tevékenységüket. De valójában tényleg a közjó érdekeit próbálják kielégíteni? Tesznek azért, hogy az általuk gyártott termékek egészség, környezettudatos körülmények között készüljenek? Csökkentik a környezetszennyezést? Támogatóként lépnek fel egy generációs megbetegedéssel szemben?

Annak ellenére, hogy ennek a vállalati tevékenységnek a tiszta, aktív és egyben hiteles felelősségvállalásra kellene irányulnia, sajnos a legtöbb esetben ez csak egy jól irányított PR fogás. Nyilván nem minden esetben, de ez is a fogyasztók megszólításához és eléréséhez használatos marketingkommunikációs forma. Egy teljes iparág épült erre az évek során, hogy a fenntarthatósággal és a felelősségvállalással álcázott reklámmal befolyásolja a fogyasztók vásárlási döntéseit.

Véleményem szerint, manapság már nagyon kiemelkedő és egyben példaértékű, hogy ha egy vállalat a fogyasztók megnyerése és a profitnövelése mellett szem előtt tartja az igazi fenntarthatósági értékeket. Kiáll a környezetvédelem mellett, támogatja a hátrányos helyzetű gyerekeket vagy a társadalom műveltségi szintjének emelésén munkálkodik.

Fogyasztóként elmondhatom, hogy jóhiszemű társaimmal együtt bízunk és hinni akarunk a CSR kommunikáció erejében és eredményeiben, de érdemes nyitott szemmel járni és figyelni melyek az igazi, értékes üzenetek…

Csaba Zsanett

Megfigyelhető egy új tendencia a divatiparban, ami a fast fashionnel szemben alakult ki. Egyre több márka áll ki az állatkísérletek ellen, a felelős gazdálkodásból származó termékek mellett, és készít fair trade termékeket.

Ez egy hatalmas változás a piacon, hiszen az elmúlt évek a túlvásárlásról szóltak. A cégek arra buzdítottak, hogy vegyünk meg minél több terméket, és ehhez mérten az árak alacsonyak voltak. Az nem számított, hogy honnan származik a termék, és „mennyi vér tapad” hozzá. De ez most változni látszik.

Megfigyelhető, hogy egyre többen foglalkoznak a túlfogyasztás problémájával, és egyre inkább megjelenik a minimalizmus és a tudatosság a vásárlás során. Egyre többen figyelnek arra, hogy honnan származik a termék, amit használnak. Egyre több civil szervezet is megjelenik ebben a térben, akik pedig segítik a fogyasztókat, hogy a lehető legtöbb információval rendelkezhessenek.

A cégek pedig, egyre átláthatóbbak, már a dobozokon rajta van, hogy vegán /fair trade / természetes. A cégek mindent megtesznek, hogy elmondhassák ezt a termékeikről. Amivel pedig sokat tesznek a környezetük és az érintettek védelméért. Ez álltat úgymond CRS tevékenységet végeznek, hiszen a CRS definíciója szerint: az érintettek értékeinek és érdekeinek beépítése az üzleti működésbe.

Az nem is igazán számít, hogy ha előbb a fogyasztói igények jelentek meg és azokhoz alkalmazkodott a vállalat, vagy a nélkül is figyelt a terméke származására, hiszen mindenképpen CRS hozta paradigmaváltás részét képezi ez a fajta változás, hiszen az érintettek értékeit építik be ezek a cégek az üzleti politikájukba.

Anonymus

Egyre nagyobb munkaerőhiánnyal küzdenek a vállalatok hazánkban is. A szakképzett munkaerő kivándorlása és a megfelelő mennyiségű és minőségű képzések hiánya rendkívül nehézé teszik az állások feltöltését. A cégek egymást túllicitálva versengenek a legjobb szaktudású jelöltekért, a fluktuáció óriási szinte valamennyi vállaltnál. Felmerül a kérdés, hogy a munkavállalók fluktuációját befolyásolja e az adott vállalat CSR tevékenysége, növelhető e a morál, és javítható e ilyen tevékenységgel a munkakedv?

A munkavállalók elégedettségét, illetve elköteleződését egy vállalat iránt igen nehéz mérni, azonban külföldi kutatások azt mutatják, hogy a munkavállalók 2/5-e nem ajánlaná munkahelyét másoknak, és hogy 2/3-ukat nem érzi úgy, hogy a munkáltatója üzleti céljai motiválnák őt (Gross,2017).

Több kutatás is alátámasztotta, hogy a vállalat külső érintettjei felé tanúsított CSR tevékenysége és a munkavállalói elkötelezettség között nincsen szignifikáns kapcsolat. Ez valószínűleg abból is adódik, hogy a munkavállalók a külső érintettek felé való CSR tevékenységet a természetes vállalati folyamatok közé sorolják. Ezzel szemben a belső CSR tevékenységek szignifikánsan befolyásolják a dolgozók attitűdjét, és munkában való viselkedésüket (Chaudhary, 2017).

Munkahelyválasztásnál egyre fontosabb a munkakörnyezet, mindenki olyan munkát szeretne végezni, amit élvez, és olyan helyen dolgozna, ahol a vállalati célokkal is azonosulni tud. Rugalmas, alkalmazott barát szabályok kialakítása, tisztességes és átlátható eljárások, a karrierfejlesztési lehetőségek, az alkalmazottak szélesebb körű bevonása a vállalati célok kialakításába és a döntések meghozatalába mind olyan belső CSR tevékenységek, melyek a munkavállalókban olyan percepciókat ébresztenek mely szerint a vállalat támogatja és gondozza őket. Ezzel elérhető, hogy munkavállalóink attitűdjei javuljanak a vállalat irányába, és így megtartásuk is könnyebbé válhat, érdemes befektetni a belső CSR-ba.

Források:

Rob Gross (2014): Corporate Social Responsibility and Employee Engagement Making the Connection. White Paper.

Richa Chaudhary, (2017): "Corporate social responsibility and employee engagement: can CSR help in redressing the engagement gap?", Social Responsibility Journal, Vol. 13 Issue: 2, pp.323-338

Márkus Vivien

Kedvelem a TED videókat. Az egyetemen kapott feladatoknál gyakran azzal kezdem a kutatást, hogy az adott témához kapcsolódó videókat keresek. Pozsár Péter 2014-es Változást építeni című előadására is így találtam rá. Alkotótáborokat szerveznek, ahol fainstallációkat készítenek közösen kisebb csapatokban a résztvevők. Az elhangzottak alapján úgy tűnik, a programnak jó közösségszervező ereje van, ami azért is lényeges, mert a társadalmi felelősségvállalásnak a környezetvédelmen túl véleményem szerint másik fontos eleme, hogy elősegítse a közösségeknél a minőségi együtt töltött időt. A videóból megismert Hello Wood táborban a fenntartható design alapjait tanítják az anyagok innovatív módon történő felhasználása által úgy, hogy közben a résztvevők kooperálnak a közös cél elérésének érdekében. A projektekbe viszont szélesebb rétegeket nem vonnak be, ugyanis a táborba csak néhány egyetem hallgatói jelentkezhetnek. A kezdeményezést nagyon jónak találom, és szerintem érdemes lenne hasonló programokat indítani más egyetemek tanulói számára is, mivel fontos lenne a fiatalokat (nem csak az építész és designer hallgatókat) edukálni a felelős anyagfelhasználásra. 

Nem nagyon gondolunk bele, mert itthon még nem annyira érezzük súlyát a nem újrahasznosítható szeméthegyeknek, viszont egyre égetőbb problémává válik a naponta termelt szemét mennyiségének növekvő mértéke. Gondolkodásmódunkat kell átprogramozni az élhetőbb környezet kialakításához és fenntartásához, és erre nagyon jó lehetőséget nyújtanának a hasonló innovatív táborok. Úgy gondolom, ezek hasznosabbak lennének, mintha az iskolákban kötelező jelleggel oktatnának valamilyen hasonló tárgyat (igaz, így szélesebb közönséghez juthatna el az üzenet, viszont kisebb hatást gyakorolna), ugyanis a tapasztalatok, átélt élmények mindig erősebben formálják az embert, mint egy iskolai tanóra keretein belül hallott információk.

Krisztina Mihályova 

Napjainkban Magyarországon egyre több cég CSR tevékenységéről értesülhetünk a médiának köszönhetően. Ezek a vállalatok a társadalmi felelősségvállalás útján próbálják a fogyasztók szemében szerethetőbbé és szimpatikusabbá tenni saját márkáikat, illetve ezzel próbálnak válaszolni az őket érő sokszor jogos támadásokra. Erre egy tökéletes példa a Ronald McDonald Gyermeksegély alapítványa, amely a Ronald McDonald Házakban olyan családok számára biztosít otthoni körülményeket térítésmentesen, akiknek beteg gyermeke elhúzódó, az otthontól távol eső kórházi kezeléseknek vannak kitéve. Köztudott a Mc Donald’s üzletláncot napi szinten érik a támadások az egészségtelen ételeik és a gyerekekre gyakorolt negatív hatások miatt.

Felmerül a kérdés, valóban CSR tevékenységet folytat az a vállalat, aki a kedélyek és a lelkiismerete csillapítására hoz létre vagy támogat egy alapítványt? Braun Róbert megfogalmazása szerint a CSR nem más, mint „az érintettek értékeinek és érdekeinek beépítése az üzleti működésbe.”(2015) Ha ennek az értelmezésnek alapján vizsgáljuk meg a korábban említett vállalatot és annak CSR tevékenységét, látható hogy a cselekedeteik által megtalált csoport csupán minimálisan tartozik az érintettek közé. Tehát elmondható, megtévesztően cselekednek. A Mc Donald’s-hoz hasonló vállalatok emocionálisan próbálnak hatni úgy a fogyasztókra, mint a munkavállalóikra. Jócselekedeteikkel gyakran az esetleges lázadókat hallgattatják el.

Szerintem nagyon fontos a társadalmi felelősségvállalás, és ez egy jó kezdeményezés, hogy a vállalatok bevételeik egy részét segítségnyújtásra és támogatásra fordítják. Azonban ezeket a cselekedetek nem szabad összekeverni vagy helyettesíteni a vállalat CSR tevékenységével. Ugyanis a legfontosabb egy sikeres és demokratikus vállalat esetében a hatékony és valós CSR megléte, azaz az érintettek érdekeinek figyelembevétele a döntéshozatalnál.

Készült Braun Róbert a Corvinus Egyetemen tartott CRS előadása alapján (2017)

További forrás: https://ronaldhaz.hu/az-alapitvanyrol/

KM

A feltett kérdést rengeteg szempontból hosszan lehetne elemezni, de itt most arra keresem a választ, hogy ahogyan egy demokráciában az állampolgárok, úgy egy vállalatnál az érintettek lehetnek-e egyenlőek. A vállalatok társadalmi felelősségvállalása az érintettek értékeinek és érdekeinek beépítése az üzleti működésbe, aminek módja az érintettek bevonása és a velük való párbeszédre és egyenrangúságra épülő együttműködés. A vállalat pedig a felelős működés legmagasabb szintjére akkor léphet, ha megvalósul a vállalati érintetti demokrácia, amikor az érintettek vállalati (állam)polgárokká válnak és a vállalati stratégiai döntéshozatal a liberális demokrácia elvei és működése mentén zajlik. Ezek alapján a kérdésemre egyértelműen igen a válasz, azonban véleményem szerint ez inkább egy ideális állapot, nem pedig egy életszerű. A demokráciában a hatalom a népé – tehát minden állampolgáré, tehát minden érintetté – , ők „tulajdonolják” az országukat, a tulajdonjogukat pedig szavazáskor érvényesíthetik. Ezzel szemben a vállalatoknak konkrét tulajdonosuk van (még a részvénytársaságoknál is ismert, ki mekkora tulajdonrészt birtokol), akiket nem demokratikus módon választottak, demokratikus úton nem válthatók le. A demokráciákban az egyenlőség az egyenlő jogokon keresztül valósul meg, amit szavazáskor a mindenki szavazata ugyanannyit ér elv biztosít. Ezáltal a leggyengébb érintett is ugyanakkora hatással lehet az ország stratégiájára, mint a legerősebb, amikor a vezetőket kiválasztják. A vállalatoknál viszont a vezetőket a feljebb lévő vezetők választják ki. A stratégiát a felsővezetés alakítja ki és ezt a stratégiát kell megvalósítania a munkavállalóknak. Persze ezt befolyásolhatja a piac, a fogyasztók viselkedése, az állami szabályozás, és a munkavállalókat sem kötelezi senki, hogy a cégnél dolgozzanak, de ezek az érintettek nem bírnak ugyanakkor erővel. Nem az érintettelméletet vitatom, csupán azt, hogy lenne a vállalti működésnek akár egyetlen olyan pontja is, ahol minden érintett ugyanakkora hatással bír, márpedig enélkül szerintem nem valósulhat meg az egyenlőség.

Felhasznált irodalom: Braun Róbert: Vállalati társadalmi felelősségvállalás – A vállalatok politikája, Akadémiai Kiadó 2015

Anonymus

Napjainkban egyre nagyobb népszerűségnek örvend a nagyvállalatok körében a CSR, avagy a „társadalmi felelősség vállalás”. Az ilyen jellegű vállalati tevékenységeknek az a célja, hogy a társadalmi vagy természeti, globális vagy lokális ügyeket, kihívásokat felkaroljanak a nagyvállalatok és segítsenek a problémában lévő érintett élethelyzetének javításában. Kérdés, hogy érdemben és tartósan tud-e javítani egy nagyvállalat az adott ügyben, avagy csak kommunikációs eszközként használja fel?

A XX. század végén kezdődött az információs forradalom, aminek számos hatása volt technológiai környezetünkre, igy kapcsolatainkra és magatartásunkra. Társadalmunk a globalizációs hatások következtében megváltozott.

Gyakran használt kifejezéssé vált az információs társadalom, aminek egyik sajátossága az egyéni kapcsolatok minőségének és számának megváltozása. Korunkban fellazultak a korábbi identitás kialakításáért felelős hagyományos közösségi formák, mint például a hitközösségek. (Barabási Albert - László, 2002 alapján) Ennek következménye az, hogy előtérbe került az individuum, igy személyes érdeklődés és tevékenységek alapján jöttek létre új csoportok, közösségek. Ez könnyen megfigyelhető a social médiumokon, ahol már a márka köré épült közösségek is temérdek számban vannak jelen. A csoporttagok véleményei és értékelései egyre nagyobb jelentőséggel bírnak, mivel az információk gyorsan terjednek és a csoporttagok nagyobb hitelességet adnak, mint például egy vállalati kommunikációnak. Tehát a közösség kezében van egy újfajta hatalmi eszköz, mellyel befolyásolni tudják egy cég tevékenységét, igy hordozva egyaránt lehetőséget és kockázatot a vállalatok számára.

De mégis mi a CSR jelentősége?

„… a CSR olyan folyamat, melyben az érintetti elvárások a szervezet minden területén integráltan megjelennek, és sokkal inkább a kapcsolatokban érvényesül, mint közvetlen módon; hatása pedig a fenntartható fejlődés elősegítésére irányul.” (Braun, 2013)

Minden az adott vállalathoz kapcsolódó érintett elvárásokkal és jogos követelésekkel élhet a cég irányában. Ami véleményem szerint azt jelenti, hogy az adott érintettségi viszony és hatalmi pozíció szempontjából a vállalatnak érdeke hosszútávú és win-win kapcsolatot fenntartani szűken és tágabban értelmezett érintettjeivel. Sok vállalat viszont félreértelmezi, vagy homályosítja ezt az ideológiát. Példaként a Danone Győri Édes felvásárlásával kapcsolatos gyáráthelyezési eseményét említeném. A dolgozók jogos követeléseit emocionális alapon befolyásolva és megtévesztő módon a rákos gyermekek ügyét felkarolva tusolta el és vonta ki felelősségét az ügyben. Ellen példaként a gomba módon megjelenő társadalmi vállalkozásokat lehet felhozni. Például a Matyódesign a vállalati működésében is integrálta a társadalmi felelősség vállalás filozófiáját, aminek köszönhetően a B.A.Z. megyei hátrányos helyzetben lévő embereknek ad hosszútávú megoldást egzisztenciális problémáikra.

Konklúzióként tehát azt lehet megállapítani, hogy a nagyvállalatoknak igen is szükségük van ránk fogyasztókra, véleményünk és megítélésünk kihat a vállalat sikerességére. Szerencsére egyre több példa van a CSR ideológiájának helyes gyakorlatára és igy bízva remélhetjük, hogy ezen filozófia által jobbá tehető a világ.

Felhasznált Irodalom:

Barabási Albert-László (2002.): Behálózva, Budapest, Akadémia Kiadó

Dr. Braun Róbert: A vállalatok politikája, Vezetéstudomány, XLIV. ÉVF. 2013. 1. SZÁM