EA

A greenwashing kifejezés Jay Westerveldtől (1986) származik, amit nyugodtan lehet a vállalatok zöld álcájának hívni, hiszen magyarul annyit tesz, hogy a vállalatok több pénzt költenek zöld kommunikációjukra, mint a tényleges környezetbarát gyakorlatra, társadalmi felelősségvállalásra. Elhitetik az emberekkel, hogy ők egy felelős vállalat, de sokszor a vállalat kommunikációjában megjelenő „zöld” állítások nem igazak, vagy éppen elhanyagolható kicsinységeket próbálnak CSR köntösbe bújtatni, ezzel félrevezetve a fogyasztókat, akik már eleve nehezen igazodnak el a mai divatos zöld fogalmak terén.

Ami a tengerentúli területeket illeti, az amerikai piacon a vállalatok 98%-a használ a kommunikációjában greenwashing elemeket, így a fogyasztók több, mint a fele véli úgy, hogy a zöld kommunikáció csupán marketing eszköz a vállalatok számára.

Magyarországon sem ismeretlen a greenwashing fogalma, hiszen nagyon divatos lett az utóbbi években a CSR tevékenység a magyar vállalkozások körében, amivel egyenes arányosan nőtt ezen jelenségek száma is. Sas István 2010-es publikációjában Corporate Social Ravaszkodásnak nevezte meg ezt a jelenséget, de itthon az ismertebb fordítása a „zöld hamisítás” és a „zöldre mosás”.

Minden iparágban találhatunk hazai példákat a „zöldre mosás” jelenségre, de talán a legtöbb probléma a magyar építőiparnál jelentkezett. A beruházások nagy részéről fél- vagy téves zöld információkon alapuló anyagok jelentek meg, és ezt felismerve a Magyar Környezettudatos Építés Egyesület, létrehozott egy olyan környezettudatos épületminősítési rendszert, amely segít átlátni és összehasonlítani a hazai minősített épületeket nemzetközi szinten.

A Magyar Minősített Épületek Adatbázis talán megoldásként szolgál ezen a területen a greenwashing jelenségre, de a többi iparágnál ki/mi fogja tudni megfékezni?